Mosva, szeretve

Reggel siettem

a 20.2km-es távot 48 perc alatt nyomtam le, a fele táv városban, áttörhetetlen pirosokkal nehezítve. Már csak tíz percet kéne fejlődni. és pariban lennék a vonat-bringa kombóval. :)

Dusika update

Lassan fejlődik külsőre is.

Életösztön

Úgy tűnik, hogy a hőmérséklet és az életösztön mértéke fordított arányt mutat. Ebben a rohadt melegben egyre több az ön(és köz)veszélyes humanoid. Persze lehet, hogy a csak nyaki izmokat blokkolja a kánikula, ezért nem néz körül a drága jó öreg, amikor átkel a kétszer két sávon, ahol az országos autós-gyorsulási-és-kamikáze verseny zajlik. Vagy ezért tolja ki a babakocsit az édesanya az útra, húsz méterre a zebrától, zéró körültekintéssel egy méretes terepjáró elé. És ez csak az elmúlt két nap gyümölcse. Utálom a háztetőt letépő vihart, de tényleg jöhetne már valami hideg...

Láncvonal

Tegnap láncvonalat bütyköltem Dusikán, az esőbringán. Illetve érdekes a dolog, mert a vonal eddig is milliméterre stimmelt, de... az volt, hogy a hajtókar a nagyon rövid tengelyhossz (107mm) miatt hozzáért a monoblokk széléhez. Na ezért én a tengely és a hajtókar közé bekókányoltam némi sörösdoboz darabokat, gondolván, hogy az majd kissé távtart. A súrlódás jól meg is szűnt, de a hajtás úgy kerregett, mintha legalábbis 4-5mm difi lenne a láncvonalban. Ráállítottam a neuronokat, hogy a szabad pillanatokban játszanak el a dologgal. És tegnap megszállt az ihlet. Előbb feltettem egy másik láncot, hogy hátha ott a bibi, de nem. Ekkor vettem észre, hogy elöl a lánctányér imbolyog (alig, de ehhez épp eléggé). Natürlich a sörösdobozizék miatt. Így aztán hajtókarokat leszedtem jól, a sörösdoboz-alátéteket kiszedtem, és egy reszelővel a belső oldalából legyalultam egy kis anyagot. Most se súrlódás, se imbolygás. Pöpec csöndes lett, (érdekes módon a kerék fix oldala eddig is elég halk volt, a szabadonfutós adta a zaj javát), bár utcára nem mentem vele még. Szóval azt hiszem, itt az ideje a bringa optikai tuningjának nekifeküdni. :)